A témája ellenére igen élveztem a film minden percét. Kim Nam Gil és Chun Woo Hee nagyon összeillettek, jó volt az összhang köztük. Igazi melodráma volt a javából, ahol a végén csak sírni lehet. Tudtam, hogy nem lehet boldog vége, de azért reménykedtem és örültem, hogy legalább a férfi főszereplő (de ha úgy vesszük a női is) feloldozást kapott. Természetesen nem hagyhatom ki Sung Joont, aki igaz kicsit, de szerepet kapott a film elején. Neki is nagyon örültem, jól hozta az öcsike karakterét. Talán a legnagyobb tanulsága ennek a mozinak az, hogy egy szerettünk halála után is tudjunk továbblépni, ne emésszük magunkat. Sajnos tavaly a mi családunkat is tragédia érte, ezért nagyon is átéreztem a főhős helyzetét. Köszönöm a feliratot!